Püspökszentlászló

Hosszúhetény történetének kutatását jelentősen megnehezíti, hogy nagyon kevés, szűkszavú írásbeli forrás maradt fenn.

A falu neve (Heten) a hét számnévnek lehet származéka, vagy egy másik feltevés szerint a törzsnévszerű szétszórtságban jelentkező Hetény helynevek valamilyen népcsoporthoz kapcsolódnak (Lovászhetény, Tiszahetény, Hetényegyháza).
Lehet, hogy személynévi eredetű, tehát lehet, hogy azonos a magyar Hetény személynévvel.

A megkülönböztető Hosszú- előtag a falu kiterjedésére, elnyúlt alakjára utal.
A község lakosai szerint a falu nevét Hetény vezérről kapta, akinek itt birtoka volt.

Szóban és írásban is léteznek különböző változatai: Hetény, Villa Heten, Hetin, Hőszű Hetyny, Hoszu Heten, Hoszu Hetteny, Hoszszu Hetény, H.Heteny, Hoszuhetény, Hoszszu- Hetény, Hoszszú-Hetény, H.hetény, Thetey, Hethen...

A déli fekvésű Zengőalját korán elfoglalta az ember. A mai Hosszúhetény már a kőkor emberének is megfelelő lakhelyéül szolgált.
A falutól dél-nyugatra egy neolitikus pengét találtak. Az újkőkor késői szakaszában élt Lengyeli kultúra képviselőire vonatkozóan telepre utaló adattal rendelkezünk.

A Dömösön (domb) és Csókakőn (domb) talált edények és szerszám alakú bronz leletek azt bizonyítják, hogy a Vasastól - Dömösig terjedő domboldalon nagyobb bronzkori telep volt. A késői vaskorból került elő egy un. Gyaluforma (csiszolt kővéső) és egy barbár ezüstérem.

A rómaiak többnyire már lakott helyeken telepedtek le. Hetény is az lehetett az ókorban.

A strandfürdő ásásakor előkerült két aranypénz Traianus idejéből való.
Jelentős római kori emlékek vannak, Csokoládépuszta környékén és a Somkerék-dűlőben: római villa, római sírok és más szórvány leletek kerültek elő a villa környékéről.

A népvándorlás korából a Dunántúlon alig vannak leletek. Hosszúhetényben semmilyen lelet nem került elő. A harcok során elnéptelenedett vidékre bajorok, főként pedig szlávok telepedtek le. A különböző népek összeolvadása elég hamar bekövetkezett. A Gesta Hungarorum szerint Baranyát Ete törzse kapta meg, a pusztaszeri gyűlés után. Mások szerint ezt a területet a Botond-törzs kapta. A hetényiek viszont ragaszkodnak hozzá - legalábbis az öregek - hogy ezen a területen Hetény vezér uralkodott, akinek a Zengő tövében volt a székhelye.

István király 1009-ben megvetette a pécsi püspökség alapjait. Ezzel közel egyidejű a pécsváradi Bencés apátság alapítása (1015) a Zengő alján.
Az apátság számos falut kapott a királytól, ezek között volt Hosszúhetény is.
A Vas- hegy környékének minden faluját az apátság szolgálatára rendelte a király, így Hosszúhetényt is.

Hetény községet először a Szt. István király pannonhalmi és pécsi alapítólevelének felhasználásával készült pécsváradi Bencés apátság alapítólevele említi. Az alapítólevél szerint Hetény már 998-ban az apátság birtoka volt. A tatárjárás pusztított, de nem annyira, mint az Alföldön, itt a lakosság el tudott bújni az erdőkben.
Hosszúhetényt a pécsváradi konvent nemes jobbágyai lakták. Egy 1292-97 körüli tanú névsorban az apátság 10 hetényi nemes jobbágyát is felsorolják. 1543-ban Pécs elestével török kézre kerül a terület, megszűnik a közigazgatás.

Pécsvárad egy terület (vilajet) központja lesz. A török megszállás idején Hosszúhetény lakossága nem pusztult el, köszönhetően természeti környezetének (a hegyek oltalmazták).
A töröktől való visszafoglalása után jól gyarapodott a település. Az adatok szerint 1554-ben 44, 1562-ben 52, és 1582-83-ban 70 házat helyeztek adó alá a faluban.
A falu a középkorban megőrizte színtiszta magyarságát és katolikus vallását.
A mai község területén több falu alakult ki, melyek már elpusztultak vagy beleolvadtak Hosszúheténybe.
Először a tatárjárás tizedelte meg őket, majd a 150 éves török dúlás. Ezek a kis falvak már nem tudtak többé feléledni, neveiket határ- és dűlőnevek őrzik.
Ezek a következők: Kovásséde, Becő, Nádas, Perény, Ormánd. Ezzel magyarázható, hogy Hosszúhetény ez időben a környék egyik legnépesebb települése volt. Ormánd (= völgy, szláv névadás) egy védett völgyben helyezkedik el, Hosszúhetény déli részén.

Szerepel a pécsváradi apátság alapítólevelében (1015: Villa Vrmandy). A pécsváradi apátság alapítólevele szerint I. István adta az apátságnak. Dézsmája felett az apát 1158-ban pereskedett a pécsi püspökkel.
Kisebb falu lehetett, mint Hosszúhetény, mert 1333-35. évi pápai adóívekben nem szerepel, itt csak Hetényt említik.
Hosszúhetény, Ormánd abban az időben még külön falu volt, mára Ormánd összeolvadt Hosszúheténnyel.

A község lakosságának nagy része a XVIII. században földműveléssel foglalkozott. A patakokat a legősibb idők óta malmok hajtására használják. Főként esőzések, hó olvadások idején őrölhettek. A száraz nyári hónapokban a többség állni kényszerült. Ezek kis teljesítményű, egyszerű malmok voltak és a helyi szükségletek kielégítésére szolgáltak. Régi és tekintélyes népi foglalkozás a molnárság. Az 1815. évi malomösszeírás adatai szerint Hetényben 14, az 1828. évi szerint 12, 1842-44. évi szerint 16 malom volt.
Valamennyi hosszúhetényi malmot a Daragó-forrás vízi energiája hajtotta. A pusztabányai völgy végén a Daragóból eredő patak a Kistóti-völgyön át (közben több forrásból táplálkozva) jutott el a püspökszentlászlói malomhoz. Itt egyesült az arborétum végén, a Vöröspart déli völgyében eredő szentlászlói patakkal. A faluban "Gát" néven ismerik. A gátat szabályozták. Kiásták a kb. 1 méter széles malomgátat, amit rendszeresen tisztítottak, partjait erősítették.
Erre épültek a malmok. A malomgáttal csaknem párhuzamosan megmaradt a vadgát, s ma is a Fő utcán folyik. Ebbe vezették a felesleges vizet. A malomtulajdonosok nagy gondot fordítottak a malomárok karbantartására, a kis hidak és átjárók tisztítására.

Megmaradt malomépületek:

- A falu felső részén, ahol a völgy kiszélesedik fakszik a Reisch-féle malom. Ma is áll a malomépület. Elsősorban a Pefőfi utcai parasztság kalászos terméseit dolozta fel.
- Blum József működtette az Iskola u. 3. sz. alatti malmot a 20. sz. első felében. Kisméretű malom volt, de biztosította a család megélhetését és kiszolgálta a környék szegényebb kisgazdáinak gabona őrlését, a takarmány darálását.
- A takarmánybolttól két épülettel délre áll ma is a Ledneczki-malom, a Fő u. 91. sz. alatt. A malom a múlt század közepén épülhetett.
Az udvari részen áll ma is a malomház, a Fő utcára néz a mára korszerűsített lakóház. - Az Ormándi utca elején áll romantikus környezetben, az 1842-ben eredeti tulajdonosként bejegyzett Böröcz Miklós malma. A malomépület ma lakóház. Érdekes, értékes épület, hisz eredeti formáját megtartotta. Kicsi, de jól menő malom lehetett, ezt mutatja a padláson ma is látható üstökfal és a szobák mennyezeti magasságának különbsége. Az eredeti malomépülethez folyamatosan egy, majd még egy szoba épült, mutatva a malom jövedelmezőségét.
- Ormándon áll a hatalmas kastélyszerű Kajdy-malom. Kajdy János alapította, valamikor a múlt század végén.

A falu legszebb és legnagyobb malma volt. Messze környékről hoztak ide őrölni. A malomrész és az esztétikailag is különleges, közelmúltban felújított lakóház nagy propagandával a község idegenforgalmi központja lehetne. Az 1950-es évek végén hivatalosan is megszüntették a malomgátat, ezzel együtt megszűnt a malmok működési lehetősége is.

A mai Kisújbányán 1760 körül üveghuta létesült és 1809-ig működött.

A Pusztabánya dűlőben több 18. századi üveghuta maradvány került elő. A már elnéptelenedett faluban két hutát helyreállítottak, ezekben alkalmanként ma is fújnak üveget. Ez is egy érdekes idegenforgalmi látnivaló egy gyalogos-, vagy kerékpártúra alkalmával. Községünknek az 1850-es évektől saját jegyzősége volt. Évente 4-szer tartott a település országos vásárt (március 4, június 21, augusztus 29, és Advent első péntekjén).

Minden pénteken heti vásárt tartottak. A vásárokat a Vásártéren tartották, mely a falu déli szegélyén lévő legelő volt. A 19. században bányanyitások történtek a Mecsekben. A szénvagyon kitermelés a település életében és arculatában is változást hozott: bányászkolóniák, foglalkoztatottsági struktúra módosulása. De Hosszúhetényt nem tudta átalakítani, mert a dombvidéki településekre jellemző gazdálkodás (földművelés, állattenyésztés) is megmaradt. A második világháború után fellendülő bányászat eredményeként az 1954-60-as években új utcák, lakónegyedek épültek. Az 1970-es évektől folyamatosan költöztek be Püspökszentlászló és Kisújbánya lakói. Az 1990-es évektől városi emberek költöztek ki ezen településrészekre, ezáltal ez a két kis falu nem pusztult el, hanem újra életre kelt.